Fent és lent a turistatérképen
A domborzatolvasás egyik alapja, hogy meg tudod különböztetni, mi van „fent” és „lent” a térképen. Nem mindegy, hogy a következő szakaszon egy lejtőn ereszkedsz vagy felfelé mászol. Hogyan tudsz könnyen kiigazodni?
Az egyik legnehezebb kérdés a tájékozódásban mindig az, hogy térkép alapján meg kell tudnod mondani, felfelé vagy lefelé visz majd az út? Melyik pont van feljebb? Másznod kell vagy ereszkedned? A szintvonalak használatára a kezdő tájékozódók is viszonylag hamar ráéreznek, de még sokáig nehéz feladat meghatározni, egy lejtő merre lejt.
Miért nem egyértelmű a lejtés iránya a szintvonalak alapján?
A modern turistatérképeken a szintadatokat (azaz hogy egy pontnak mi a magassága) a szintvonalak mutatják meg. A szintvonalak az ugyanolyan magasságú pontokat összekötő vonalak. Ha végiggondolod, elméletben a szintvonalak sosem keresztezik egymást és mind visszatér önmagába. Már persze akkor, ha elég nagy térképet nézegetsz.
Az egymás melletti szintvonalak tehát mindig egy meghatározott nagyságú szintkülönbséget jelentenek, ez a szintkülönbség az alapszintköz. Ezek azonban lehetnek ugyanannyival lejjebb vagy feljebb is egymáshoz képest. Ha nincs semmilyen egyéb adat egy térképen, akkor csak a szintvonalakból nem tudod megállapítani, hogy egy csúcsot (kúpot) vagy egy gödröt nézel.
Szerencsére a turistatérképeken még számtalan olyan információ található, ami segíthet eldönteni, hogy a szintvonalakat vizsgálva merre lejt a lejtő. Ha pedig a térkép egy részletén már tisztában vagy vele, mi van feljebb és lejjebb, onnan könnyen át tudod vezetni az információt egy másik területre.
Ha nem vagy biztos benne, hogy például egy út egy bizonyos szakasza lejt vagy emelkedik, akkor a környező területeken érdemes valami olyasmit keresned, aminek a segítségével biztosan meg tudod állapítani a lejtésviszonyokat.
Ilyen térképi és terepi részleteket sorol fel a cikk. Ezek mind segítenek a lejtés irányának meghatározásában. Ha teljesen biztosra akarsz menni, akkor keress többet és hasonlítsd össze az általuk meghatározott terepviszonyokat. Az a jó, ha minden jel „egy irányba” mutat.
Szintvonalra írt magassági számok
Bizonyos helyeken a szintvonalakra rá van írva, milyen magasságú pontokat jelölnek. Ezek a számok mindig úgy vannak elhelyezve, hogy a talpuk a lejtés irányába mutasson.
Eséstüske
Az eséstüske a szintvonalra merőleges kis vonalka, ami mindig a lejtés irányába áll. Segítségével lehet legkönnyebben megkülönböztetni egy csúcsot és egy gödröt.
Megírt magasságú pontok
A turistatérképeken sok helyen találhatsz egy kis fekete pöttyöt, ami mellé egy magassági szám van írva. Ezek általában földmérési, háromszögelési pontok, amelyeknek meghatározták a magasságát.
Fontos tudni, hogy ezek nem minden esetben az adott terület (például egy hegytető) legmagasabb pontját jelzik, azaz nem mindig a csúcsokon vannak elhelyezve! A térképen mindig az adott pont magasságát látod, nem pedig a hegycsúcs magasságát!
Ha egy ilyen magassági számot összehasonlítasz például egy másik magassági számmal, akkor már könnyű kitalálni, merre lejt a hegyoldal.
Tereplépcsők fogazata
A tereplépcsők olyan függőleges lépcsőszerű letörések, ahol meredek, néhány m-es a magasság változása, de a terület kis kiterjedése miatt általában szintvonalakkal nem lehet érzékeltetni a jellemzőit. A térképi ábrázolása egy, a lépcsőt jelző vonal, amelyből a tüskék a lejtő irányába mutatnak.
Metsződések, horhosok
A vízfolyások vagy metsződések általában olyan apróbb-nagyobb mélyedések, amelyekben esők után lefolyik a víz a hegyekben. Általában V alakúak. Ha nem esik az eső, vagy nem számottevő a víz mennyisége, akkor szárazak.
A horhos ugyanilyen, sokszor akár szurdokszerű, függőleges falú mélyedés, amit a lezúduló víz vágott magának. Sokszor omladékos az oldala. A horhos sokkal nagyobb, mint a metsződés: míg a metsződésen könnyű átkelni, addig a horhos sokszor már járhatatlan, csak megkerülni lehet. Nagy lehet a mélysége (akár 10-15 m), meredek a fala, a leereszkedés veszélyes.
Ezek a terepi jelenségek fontosak turistaszemmel, hiszen egyrészt segítenek a tájékozódásban, másrészt viszont veszélyesek is lehetnek.
A metsződést egyetlen, a szintvonalakat keresztező barna vonallal ábrázolják. A horhos esetében a vonal már kettéválik, sokszor eséstüskék is jelzik a meredek oldalt.
Források, patakok, mocsarak
Logikus, hogy patakok, mocsarak a völgyek aljában helyezkednek el. Ha ilyet látsz a térképen, akkor biztos lehetsz benne, hogy a terepen ez a legmélyebb pont, környezetében emelkedő található.
A patakok, vízfolyások mindig összefolynak, a vízmennyiség sosem folyik kétfelé. Az Y alakban összefolyó patakok mindig az Y szára felé folynak, arra van a lejtő.
Gödrök
Gödrök esetében az eséstüskék segítenek a mélyedés azonosításában. A gödör felé a környezete minden irányban lejt.
Bányaudvarok elhelyezkedése
A bányaudvarok szája a legalacsonyabb oldaluk. A lefejtett anyagot itt szállítják (szállították) el a helyszínről.
Nyergek
A nyereg a hegytetők két vagy több kúpja (csúcsa) között helyezkedik el, ahol a terep a kúpok felé emelkedik, a hegyoldalak felé pedig lejt.
Felfelé vagy lefelé?
Ha legközelebb túrázni mész, próbáld meg előre kitalálni, az út mely szakaszai fognak lejteni és hol lesznek emelkedők. Próbálj meg minél több olyan jellegzetességet megtalálni a térképen, ami segít annak eldöntésében, merre van lefelé és felfelé.
A terep formáinak folyamatos követése, a térkép egyeztetése a tereppel nagyon sokat segít abban, hogy soha többé ne tévedj el.
