A legfontosabb, hogy a túrákban minden résztvevő örömét lelje. Ez sokkal könnyebb, ha a túra passzol az erőnléthez, gyönyörű utakon vezet, és nem tévedtek el. Ezen az oldalon sok segítséget találsz arról, ami ehhez hiányozni szokott.

Játsszunk tájékozódást! – mi maradt belőle 1979 óta?

játsszunk tájékozódást térképes levelezőlapok

Másnak is megmutatnád? Oszd meg!

A férjem, Peti nagypapája révén hozzánk került egy csomag nagyon egyedi levelezőlap: térképrészleteket ábrázolnak bekarikázott pontokkal, és mindegyiken van egy letéphető szelvény. A kiadás éve mindegyiken 1979. Mindig is terveztük megnézni ezeket a helyszíneket, most eljött az idő! Mit találtunk?

Játsszunk tájékozódást! – a játék

A levelezőlap méretű térképeket a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség (MTFSZ) adta ki 1979-ben, Skerletz Iván, a szervezet főtitkára ötlete alapján. A térképek nem “igazi” tájfutótérképek, hanem kiegészített turistatérképek, még egy kevés névrajzot is tartalmaznak. Méretarányuk általában 1:10.000, 1:15.000 vagy 1:20.000. A Vöröskő, az egyik helyszín térképe, amit részben bejártunk, kivételesen 1:40.000 méretarányú. Az alapszintköz jellemzően 10 m, kivéve a két bejárt esetében (ilyen a mi formánk), ahol 50 m.

Minden térképen piros körökkel jelölték meg a 20-20 felkereshető pontot. A terepen masszív fémlyukasztót (tájfutónyelven szúróbélyegzőt) lehetett találni egy színes festéssel ellátott fán vagy cölöpön. A szelvényen kellett lyukasztani, ezzel lehetett igazolni a pont megtalálását.

A szelvény hátoldalán található szöveg szerint a levelezőlap célja a tájfutás megkedveltetése. Ha valaki legalább 4 helyet megtalált, beküldhette a szelvényt az MTFSZ-hez, és ezzel részvételi jogot kapott a minden évben szeptember végén megrendezett Országos Versenyen.

A térképhez nincs mellékelve jelkulcs, így minden pontnál egy-két szó jelöli, mit is kell keresni a terepen. A szelvényre ki vannak másolva a pontok térképi jelölései, ahogyan az adott pont megjelenik. Tehát például az útkanyar lehetett fekete szaggatott, kanyarodó vonal, de egy adott pontnál lehetett jelölve a mélyút jellege is, különösebb magyarázat nélkül. Milyen jellegű pontokon lehetett igazolni?

  • növényzeti jellegzetességek: tisztás, annak egyik sarka vagy széle, fenyves, erdőfolt sarka, nyiladék, nagy fa
  • utakon jelölt pontok: ösvények kereszteződése, útkanyar
  • sziklák és kövek: sziklák alatt, sziklák között, sziklafal teteje, kőhalom, sziklapad
  • vízrajzi elemek: kis tó, dagonya, mocsár széle, forrás, kút
  • kis méretű terepidomok: gödör, mélyedés, letörés
  • metsződés fölött, metsződés végén, árok végén, metsződés elágazás, horhos
  • mesterséges létesítmények: tűzrakóhely, pihenő, határjel, határkaró, magasles, vadetető, vadles, magassági kő, kilátó, várrom, esőház, híd
  • rókavár, hangyaboly
  • domborzati jellegzetességek: kúp, nyereg, lejtőkúp, hegyorr, kőfejtő, meddőhányó
  • és ezek találkozásai: nyiladék és út kereszteződése, út és árok kereszteződése, árokban lévő szikla stb.

Ennyit tudtunk a játékról, amikor nekiindultunk az első pályának, és elmentünk a Kalló hegyre, Kismaros szélén. Ez a kiruccanás egyrészt nagy kedvet csinált a folytatáshoz (egy lyukasztót (elnézést, szúróbélyegzőt) megtaláltunk!), de arra is ráébresztett, hogy sokkal jobban fel kell készülnünk. Hamar rájöttünk, hogy gyakorlatilag a térkép egyetlen információjára sem alapozhatunk biztosan, ha ellentmondanak egymásnak. Folytatni akartuk, és egy másik helyszínen akartunk nagyobb felkészültséggel nekiállni a keresgélésnek. Olyan helyet választottunk, ahol a domborzat sokkal szabdaltabb, több a jellegzetesség, amihez tudunk viszonyítani. És ahol, reméltük, idősebben az erdők!

Előkészületek

A második túrának ezért sokkal több és tudományosabb előkészülettel vágtunk neki. Azt terveztük, hogy a helyszínen kizárólag térkép és tájoló segítségével azonosítunk mindent. Utólag bebizonyosodott, hogy jó volt megnézni előre a térképeket, légifotókat, hogy tudjuk, mire számíthatunk és mi változott meg.

A képeslaptérképet beszkenneltük, és megpróbáltuk georeferálni, azaz ráilleszteni az elérhető digitális térképekre. Azokat a pontokat hívtuk ehhez segítségül, amiket az 1979-es és a digitális térképen is biztosan azonosítani tudtunk. Ahogy vártuk, az 1979-es térkép nem volt megfeleltethető teljesen az elérhető térképeknek, így általában egy-egy azonosítható pont közvetlen környezetét vetettük össze. Ehhez az OSM szerkesztőprogramját használtuk, ahol több légifotót is vizsgáltunk. Sok esetben ez sem segített, mivel az erdőborítás sokat változott.

Ezért megvizsgáltuk a területet ’70-es, ’80-as években készült légifotókon, és megpróbáltunk időben közeli, a területről készített ortofotókat megnézni. Nagyon jól át tudtuk tekinteni az erdészeti tevékenységeket és a növényzet változását. Nagyon fura látni, hogy bizonyos tisztások például 2-3 év alatt beerdősültek, míg mások 40 év után is pont ugyanúgy megvannak, még a facsoportok is egyértelműen azonosíthatók. Ez a módszer segített például egykori nyiladékok vonalának azonosításában.

A pontokhoz megpróbáltunk GPS koordinátákat rendelni. Sokszor az eredeti térképen végeztünk irány- és távolságméréseket, ezt vetítettük a térképre. Figyelembe vettük a terepi jellegzetességeket: domborzatot, jellegzetes útvonalakat, azonosítható tereptárgyakat.

színesen fénymásolt térképszelvények és tájolól
Ezt vittük magunkkal: nem akartuk, hogy az eredeti levelezőlap sérüljön, úgyhogy a lehető legjobb minőségű színes fénymásolatot készítettük. Legközelebb lehet, hogy megpróbálunk rajta nagyítani. A képen látszik, hogy a konyhapulton sok minden befolyásolja a tájolók mágnestűjét!

A terepen

A terepen térképpel és tájolóval igyekeztünk a pontokat megtalálni, teljesen hagyományos finomtájékozódási módszerekkel. Megfigyeltünk minden apró részletet a térképen és megpróbáltuk felhasználni a tájékozódásban. A GPS-t akkor vettük elő, amikor úgy éreztük, a térkép és a valóság már köszönőviszonyban sincs egymással, és ilyenkor általában sikerült valami közös jellegzetességet találni. A nagy szintkülönbségek miatt általában az utakat előre ellenőriztük GPS-en, hogy biztosak legyünk abban, nem kell majd többször le-fel mászni a lejtőkön. Sok, kijártként jelölt útnak a terepen már nyoma sem volt.

A terep egy része ma már fokozottan védett. Ezeken a területeken odafigyeltünk arra, hogy kizárólag utakon mozogjunk.

A tanulságok

Késő ősztől tavaszig a legjobb időszak a tájékozódás tanulására és gyakorlására, mert ilyenkor a lomb nem takarja el a domborzatot, és nagyobb területet át lehet tekinteni. Ez nagyon sokszor jól jött. Valószínűleg a kis tavakat sem látnánk meg lombfakadás után, amikhez nagyon jól lehetett messziről is viszonyítani. (A tavasz jobb is mint az ősz: nem voltunk tele pókhálóval délutánra.)

Megtapasztaltuk, milyen lehetett 50 m alapszintközű térképpel túrázni. Vannak ugyan felező- és segédszintvonalak ábrázolva, de ezek nem tették sokkal átláthatóbbá a térképet. Ez a szintvonalköz már annyira szokatlan a szemünknek, hogy nagyon nehezen azonosítottuk a domborzati idomokat. Ráadásul, mivel hozzá vagyunk szokva a 10 m-es alapszintközhöz, nagyon “meredek” meglepetések értek.

Nem tudtuk előre megjósolni, melyik helyszínen lesz “találat”. Az volt a feltételezésünk, hogy ott fogunk szerencsével járni, ahol egyrészt nagyon pontosan tudjuk azonosítani a helyszínt (pl. egy sziklacsoportot nagyobb eséllyel azonosítunk, mint egy 40 éves rókavár helyét), másrészt, ha a pont kívül esik a “fő forgalomtól”, azaz nem esik jelzett út közelébe. Egyik sem jött be!

Megtanultuk, hogy ha hárman vagyunk a csapatban és csak a következő felkeresendő pontban tudunk megegyezni, de a további útvonalban nem, akkor a vitát kellemesen el lehet odázni a következő pontig. Ott pedig már lehet, hogy olyanok lesznek a körülmények, amik egyértelművé teszik a választást.

Keresgélni nagyon jó! Egy tájékozódási pálya pontjainak felkeresése felér bármilyen kincskereséssel. Ha lyukasztót találtunk, ugrabugráltunk örömünkben. A festett fákkal fotózkodtunk.

Ez az a túra, ami nem csak fizikailag fáraszt ki, hanem szellemileg is. Megköveteli a folyamatos tudatos jelenlétet, mert egyszerre kell rengeteg tényezőre figyelni, és a sokféle térképi információt a terepen tájékozódásra használni.

Kinek ajánlott?

A tájékozódás gyakorlása mindenkinek ajánlott. Ez a kirándulásunk viszont nem csak erről szólt! Ha van egy ilyen térképed, és nekiindulnál, akkor tartsd észben, ez inkább kaland olyanoknak, akik egyrészt nagyon magabiztosan tájékozódnak, másrészt akik nem csüggednek, ha a helyszínen egy kb. 15 éves tarvágást találnak, és csak mondogathatják: “itt kellett hogy legyen”!

Ha zavar, hogy a térkép néhol kiszámíthatatlanul eltér a valóságtól, és sokkal több sikerélményt keresel, akkor a 2018 óta létrehozott Állandó pontos pályákat ajánljuk inkább. Ezekhez nagyon pontos és friss térképek elérhetők, és az ellenőrzőpontok sem 40 éve lettek kihelyezve…

A játék története

Nagyon sok olyan helyszín van az országban, aminek az érdekességét nem lehet látni a terepen. Ha viszont tudsz a történetéről, a benne szereplő emberekről, a történelmi helyzetről, máris más szemmel nézed az egészet! Ez a játék is ilyen.

Ha egy kicsit nagyobb távlatból szemléljük a történetét, érdemes egy nagyon speciális dologgal, a térképes levelezőlappal megismerkedni. Külföldön ezek a turizmus fellendülése idején jelentek meg, a 19. század végén – 20. század elején, és jellemzően nem térképkiadók adták ki.

Magyarországon ezzel szemben a Kartográfiai Vállalat jelentetett meg ilyeneket 1959-1982 között. A levelezőlap-kiadás nagyon jó bevételi forrást jelentett a vállalatnak, ráadásul az igényekhez képest nagyon kevés térkép volt elérhető. Ennek a két szempontnak a találkozásából születtek meg a térképes levelezőlapok, a kereslet pedig hatalmas volt rájuk.

A politikai helyzetet jól leírja a Kartográfiai Vállalat és a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat ellentéte is. A képes, általában fényképes levelezőlapok kiadására, a művészeti szempontok érvényesítése miatt csak az utóbbi szervezetnek volt joga. Ezt akarta megkerülni a Kartográfiai Vállalat, amikor kép nélküli, térképrészletet ábrázoló levelezőlapokat adott ki, nagy sikerrel. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat ezért eljárást kezdeményezett a Kartográfia ellen, aminek vezetője viszont hangsúlyozta, ezek nem képes, hanem térképes levelezőlapok. A térképészeti termékek kiadása pedig az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal hatásköre, a Kartográfia pedig ennek a hivatalnak az engedélyével adja ki ezeket a levelezőlapokat. A Képzőművészeti Alap tisztában volt vele, hogy a szervezet vezetőinek politikai kapcsolatai miatt nem nyerheti meg a pert, ezért végül elállt tőle.

Az első térképes levelezőlapok a MALÉV megrendelésére készültek, ahol térképes háttéren vörös vonal mutatta a célállomásokhoz vezető utat. Az ötletet egyébként valószínűleg a csehszlovák légiközlekedési vállalat hasonló sorozata adta. Ezek nagyon nagy sikerű, nagy példányszámú levelezőlapok lettek. A példát követte a MAHART és a VOLÁN is. Kisebb településekről a helyi tanácsok rendelhettek meg ilyen levelezőlapokat: térképkiadásra sokszor nem volt pénzük, de térképes levelezőlapra már igen, és vonzó volt, hogy ezt pénzért árusíthatták. Ezután már nem csak települések, hanem cégek is rendeltek ilyen lapokat, például a telephelyeik feltüntetésével. Mivel sok helyen nem voltak elérhetők településtérképek, ezek a kis lapok, feltüntetve például az áruházakat, éttermeket vagy múzeumokat, sokaknak segítettek.

1970-től kezdtek elterjedni a hosszúkás formájú, perforált résszel ellátott lapok. Ha vett valaki egy ilyet, a levelezőlap részét elküldhette, a letépett szelvényt pedig megtarthatta. Sok cég áttért erre, ahol a szelvényen például a cég elérhetőségei vagy egy céges zsebnaptár szerepelt. Nemsokára ezek a szelvények múzeumi, állatkerti stb. belépőként is működtek.

Ebben a sorban jelent meg a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség sorozata, Skerletz Iván, a szövetség főtitkára ötlete nyomán. Az első térkép megjelentetését már 1977-re tervezték, végül az összes 1979-es kiadási évvel van jelölve.

A játék célja a tájfutás megkedveltetése volt, eredetileg a szervezetten túrázók, szervezett sportolók táborán kívüli “maszek” kirándulókat célozták meg vele. Azért is lehettek nagyon keresettek ezek a lapok, mert az elérhető turistatérképeknél sokkal jobb minőségű térképhez lehetett így hozzájutni: részletgazdagabbak, és jellemzően nem 50, hanem 10 méteres alapszintközűek voltak. A velük egyidőben megjelenő / már tervezett ún. körzeti térképek (turistatérképek) melléktérképei alapján készültek, ami azért fontos, mert így tudhatjuk: ezeknek valószínűleg nem a torzított alaptérkép lehetett az alapja, hanem a torzítatlan! (Erre azért adtak engedélyt, mert kis területet, általában 5 km2-t ábrázoltak csak.)

A megjelent tájékozódási térképes levelezőlapok helyszínei:

Vöröskő (Visegrádi-hegység)
János-hegy (Budai-hegység)
Verőcemaros (Börzsöny)
Kőszeg, Szabó-hegy (Kőszegi-hegység)
Pécs, Misina-tető (Mecsek)
Mátraháza – Sástó (Mátra)
Sopron – Károly-magaslat (Soproni-hegység)
Salgóvár – Medves-laposa (Karancs-Medves)
Csesznek – Gézaháza (Bakony)
Tatabánya – Turul (Gerecse)
Dobogókő (Visegrádi-hegység)

Egy ilyen térképes levelezőlap ára 3,50 Ft volt, nagyobb forgalmú vendéglátóhelyeken lehetett kapni a helyszínek közelében. Összehasonlításul 1979-ben emelték meg 1 kg kenyér árát 3,60 Ft-ról 5,40 Ft-ra. Tehát egy ilyen játék kb. 1 kg kenyér árába került. Erre jött a postaköltség, ha valaki beküldte az igazolószelvényt.

1988-ban még biztosan bejárhatók voltak a pályák, mert a Magyar Nemzet hétről-hétre hírt adott az Ablak című műsor szerkesztősége és a MTFSZ együttműködéséről. Az év első felében indították a Táj-tér-kép nevű akciót. Ennek keretében az év első felében minden hétvégére szerveztek egy-egy pályához egy rendezvényt. Itt képzett tájfutók segítettek az érdeklődőknek és tanácsokat adtak a pontok megkereséséhez. Ugyan a levelezőlap már 4,40 Ft-ba került, de értékes nyereményeket sorsoltak: a heti teljesítők egy-egy hétvégére szóló vendéglátást, aki pedig az összes pályát bejárta, színes tévét nyerhetett!

A pályák tehát több mint 40 éve várják a tájékozódókat! A Vöröskő pályán a 20-ból 17 pontot kerestünk fel, 7 helyen meglett a festett fa (ma is felismerhető festéssel!), 4 helyen megtaláltuk a lyukasztó, azaz a szúróbélyegző legalább egy kis darabját. Mehetünk szeptemberben az Országos Versenyre?

A történeti információk Dr. Papp-Váry Árpád: Térképes levelezőlapok c. cikke alapján készült, ami a Geodézia és Kartográfiában jelent meg (2010/2.), illetve az Arcanum adatbázisában merültünk alá a híradásokért. Köszönjük nekik!

Másnak is megmutatnád? Oszd meg!

2021. március 15.

Olvass még, legyél még tapasztaltabb túrázó!

shares