Mi az a szintvonal?
Egy turistatérképet megnézve nagyon sok barna, kanyargó vonal látszik rajta, ezek azonban nem utak, hanem szintvonalak. Mit mutatnak meg ezek a vonalak? Miért olyan fontosak?
Ha már meghatározható a tengerszint feletti magasság, akkor elvileg minden pontnak lehetne tudni a magasságát. Viszont a térképen nagyon sok egyéb dolgot is jelölni kell, tehát nem lehet minden egyes tereptárgyra (kereszteződésre, útpontra, sziklára stb.) és az utakra folyamatosan ráírni ezt az értéket. Ráadásul ennek bogarászása nem tenné lehetővé a terepi formák áttekintését.
Létezik erre egy nagyon jó módszer, ami ugyan nem mondja meg minden pontban, milyen magasan van pontosan, túratervezésre, tájékozódásra viszont nagyon jól használható: a szintvonal. Azért is használható olyan jól ez az ábrázolás, mert nem nyomja el a térkép egyéb tartalmait, azok ugyancsak olvashatók maradnak.
Mi a szintvonal?
A szintvonal a felszín azonos tengerszint feletti magasságú pontjait összekötő vonal. Azaz ha végigsétálnál valamelyiken, akkor az se nem lejtene, se nem emelkedne.
A legkönnyebb úgy elképzelni a szintvonalakat, mintha a felszínt egy nagy késsel több rétegben felvágnánk, párhuzamosan a tengerszinttel (mint egy tortát a krémekhez). Ahol a szeletek széle van, ott kanyarognak a szintvonalak, így kirajzolva a domborzatot.
A szintvonalak mindig önmagukba visszatérő, egymást nem keresztező görbék. Sok térképen nem figyelhető meg, ahogy önmagukba visszatérnek, mivel nem elég nagy a térkép hozzá, és a szélén „kifutnak”.
Csak azoknak a pontoknak a magasságát mutatják meg, amiken a szintvonal éppen áthalad. Két szintvonal között a magasságot csak feltételezni tudjuk. A lejtésről a szintvonalak alapján nem dönthető el, hogy éppen mennyire homorú vagy domború.
Hány méterenként vannak a szintvonalak? A szintköz.
Amikor azt kérdezzük, hány méterenként vannak a szintvonalak, ott két dolgot lehet mérni. A távolságot két szintvonal között vízszintesen, azaz amit a térképen is meg tudsz mérni közöttük. A másik a függőleges távolság, azaz hogy milyen magasak a szeletek, ahogyan a terepet felvágjuk. Ebben a cikkben először a függőleges távolságról lesz szó.
A függőleges távolság nagysága megadja, hogy hány „szeletet” ábrázol a térkép. A szintvonalak közötti függőleges távolság nagysága függ a térkép méretarányától és a terep jellegétől is.
Ha kicsi a térkép méretaránya, azaz nagy területet ábrázol a térkép, oda nem fér el nagyon aprólékos szintvonalrajz. Ilyenkor ez a távolság nagyobb, akár 50-100-200 m. Ezzel szemben, ha nagy a térkép méretaránya, azaz egy kisebb területet tekintünk át, akkor lehet, hogy egészen apró felszíni jellegzetességeket is lehet ábrázolni és a szintvonalköz kisebb, például 1-2 m.
A másik szempont a terep jellege. Hegyvidéki terepen nagyok a magasságkülönbségek, vagyis nagyon sok szintvonalat ábrázolhatna a térkép. Hogy ne legyen túl sűrű a kép, olvasható maradjon a térkép, nagyobb ez a távolság (10-20 m). Síkvidéken, ahol szinte alig van magasságkülönbség, akár már 1-2 m is lehet ez a különbség.
A terepet metsző síkok távolsága a szintköz. Egy-egy turistatérképen belül ez állandó, azaz a térkép teljes területén ugyanolyan függőleges különbség van a szintvonalak között. Minden térkép megadja a használt alapszintközt (de a térképen látható adatokból magad is ki tudod számolni).
Cartographia térképek esetében ez a Jelmagyarázat végén lévő lejtőalapmérték ábrákon található adat. Figyelni kell, ha a térkép tartalmaz melléktérképet is, mert az alapszintköz eltérhet az egyes térképkivágatokon!
Alapszintvonalak és főszintvonalak
A megadott szintköznek megfelelően a térképre berajzolt szintvonalak az alapszintvonalak. A térkép meghatározott magasságú szintvonalakat ábrázol, ezek általában kerek számú értékek.
Azért, hogy könnyű legyen őket áttekinteni, megszámolni őket, minden ötödiket megvastagítják a térképeken. Ezek a főszintvonalak.
Kiegészítő szintvonalak
Találkozhatunk a terepen olyan domborzati elemmel, aminek elég nagy a kiterjedése a szintvonalas ábrázoláshoz, viszont a magassága nem éri el az alapszintköz értékét. Érdemes viszont jelölni, mivel a tájékozódáshoz nagy segítséget ad. Ilyen lehet például egy lejtőkúp vagy hegyorr. Ebben az esetben ezt kiegészítő szintvonalakkal ábrázolja a térkép.
A kiegészítő szintvonalakat, a két szintvonal közötti magasságot felező és negyedelő szintvonalakat szaggatott vonallal szokták jelölni.
Ezek a szintvonalak nem mindig folyamatosak, azaz nem feltétlenül vannak mindenhol megrajzolva. Csak azon a területen láthatók a térképen, ahol a jellemző domborzati elem felismeréséhez szükségesek.
Apróbb, de jellemző domborzati elemek
A térkép méretarányától függően szinte biztosan vannak a terepen olyan kisformák, amelyek kis kiterjedésük miatt nem ábrázolhatók szintvonallal, viszont a tájékozódásban nagyon nagy segítséget adnak. Ilyen lehet pl. egy letörés vagy horhos. Ezeket legtöbbször külön jellel ábrázolják a térképek.
Ezek többsége is barna színnel van ábrázolva, mivel a terep jellegzetességei közé tartoznak, azonban elmetszhetik a szintvonalakat. Egy metsződés vagy horhos szinte mindig merőleges a szintvonalakra.
Felfelé és lefelé
Önmagában a szintvonalrajz alapján nem dönthető el, merre van felfelé és lefelé. Például egy kisebb terület lehet „kidudorodó” vagy inkább gödörszerű.
A szintvonalak esetében ezt a kérdést több kis jelzés segít eldönteni.
Az egyik a tengerszint feletti magasságot mutató szintvonalszám. Egy ilyen látható a fenti kép bal felső sarkában (350 m). Ezek a számok mindig úgy vannak a térképre írva, hogy a számok talpa mutat a lejtés felé.
A másik segítség az eséstüske, ezek a lejtés irányába mutató kis vonalak, merőlegesen a szintvonalakra.
A lejtő meredeksége
Vajon mit mutat a szintvonalak vízszintes távolsága, amit a térképen is látunk és le tudunk mérni? A legelső, szeleteket bemutató ábrán jól látható, hogy minél közelebb vannak egymáshoz a szintvonalak a térképen, annál meredekebb az adott terület, és minél távolabb vannak, annál síkabb.
A szintvonalak egymástól való távolságából ki lehet számolni a lejtőszöget.
A szintvonalak formája
A szintvonalak vonalvezetését tanulmányozva azok kirajzolják a domborzat alakját. Amikor valaki elkezd tájékozódást tanulni, ezt a legnehezebb meglátni, de gyakorlással, a terep és a térkép folyamatos összevetésével nagyon jól fejleszthető. A gyakorlott tájékozódók képesek három dimenzióban látni a terepet a szintvonalak alapján!
A szintvonalak alakja általában csipkézett. Sok országban ezeket a csipkéket ugyanolyan alakban ábrázolják a térképen, ahogy a valóságban vannak, a légifotók alapján. Magyarországon jellemzően ezeket a szintvonalakat kissé kisimítják, hogy a térkép jobban olvasható legyen.
Egyszerűsítés a térképrajzolás során
A térképek rajzának kialakításakor bizonyos elvek alapján egyszerűsíteni kell az ábrázolást. Ez vonatkozik többek között a szintvonalas ábrázolás egyszerűsítésére, általánosítására is.
Az egyszerűsítés fő elve, hogy a táj jellege, legjellemzőbb vonásai láthatóak maradjanak. Amikor egy nagyon részletes, nagy méretarányú térképből készítenek kisebb méretarányút, az első a szintköz növelése. Ez a szintvonalak számának csökkentését jelenti, hogy a térkép zsúfoltsága csökkenjen. A megmaradó szintvonalak esetében a térképrajzoló simítja a vonalakat és kiemeli a jellemző formákat. Elsősorban azok a jellegzetességek maradnak láthatók, amelyek elérnek egy minimális nagyságot, legalább1-2 mm-t a térképen.
A terepen figyelembe kell venni néhány olyan elvet, ami alapján eltérhet a terep és a térkép. A csúcsok körüli szintvonalat, ha a belül eső terület annyira kicsi lenne, hogy nem lehetne ábrázolni, felnagyítják. A völgyek esetében a szintvonalak alakja egyszerűsítés után is mindenképpen megmutatja azok alakját. Ha a tájra jellemző formák fordulnak elő (pl. töbrök, dolinák), azok közül kis méretük ellenére is ábrázolnak legalább néhányat.
Domborzatárnyékolás, a sumer
Ahol eléggé sűrűn haladnak a szintvonalak, ott sokkal könnyebb térben elképzelni a terepet. Ahol viszont messzebb találhatók egymástól, ott még a gyakorlott szemnek is sok vizsgálódásra van szüksége.
A valóságos domborzatot csak árnyékhatásokkal lehet némileg plasztikusabbá, könnyebben áttekinthetővé tenni. Amikor egy térkép ilyen ábrázolást tartalmaz, az feltételez egy nagyon messziről világító fényforrást, ami súrolófényben világítja meg a terepet. A fényt kapó hegyoldalak világosabbak, az árnyékban lévők sötétebbek. Nem rajzolnak vetett árnyékokat.
Általában északnyugatról (bal felülről) 45°-ban érkező fény ábrázolása terjedt el a térképeken. Ilyen megvilágítás az északi féltekén egyébként természetesen nem fordulhatna elő.
Ebben az esetben is előfordulhatna olyan, amikor egy hegygerinc párhuzamos a fénysugarak irányával, tehát mindkét oldalát ugyanúgy kellene árnyékolni. Ilyenkor a fényforrás irányát kicsit „mozgatják”.
Ezt a fajta domborzatárnyékolást nevezik sumerolásnak is.
Kiegészítés: a szintvonalak története
A szintvonalas ábrázolást már a 15. században használták, igaz, vízmélységek jelölésére. Többen szorgalmazták, hogy szárazföldön is alkalmazzák, azonban nagyon nehezen terjedt el és több száz évet kellett rá várni az ötlet felmerülése után.
Az elterjedéshez szükséges volt a tengerszint feletti magasság meghatározása és magassági alappontok kiépítése, ez azonban nagyon sokáig technikai nehézségekbe ütközött. Végül ez a 19. század második felében vált elérhetővé, és ugyan lehetővé tette volna ilyen térképek előállítását, azonban az addig használatos térképek lecserélésének nagy költsége nagyon sok országban ezt a folyamatot lelassította. Az első világháború után terjedt el a légi fényképezés, az így készült fotók pedig lehetővé tették a szintvonalak gyors kirajzolását.
Több is érdekel?
Végezd el a Térképolvasás kurzust, hogy minden apró részlettel megismerkedj!
Térképolvasás túrázóknak online kurzus
Kezdő tájékozódóknak egy helyen minden információ a turistatérképekről. Neked való, ha szeretnél megtanulni térkép alapján tájékozódni a kirándulásokon, és nem elégszel meg azzal, hogy a GPS-en követsz egy nyilat vagy vonalat. A végére minden kis szösznek tűnő dolgot érteni fogsz a térképeken!
